|
BEVEZETÉS Az I. világháború során a modern hadseregek számára problémát jelentett, hogy milyen módon törjék át az ellenség jól megerődített és mélységben tagolt védelmét. A megoldást 1917-ben találták meg a gyalogság és a tüzérség együttműködésével, melyek lehetőségeit az új harcászati és technológiai megoldások tovább javították. A harckocsik a szögesdrót akadályok lerombolásával és az ellenséges megerődített pontok felszámolásával szintén szerepet játszottak a szövetséges gyalogság támadásaiban. A különböző fegyvernemek szoros együttműködése, különösen a harckocsik szerepe nagy hatást gyakorolt a két háború közötti Vörös Hadsereg szervezésére. A gyalogságnak nyújtott harckocsi-támogatás, amelynek révén gyorsan át lehetett törni az ellenséges harcászati védelmet, a szovjet harcászat és harckocsitervezés alapja lett. Ez vezetett a két háború között az NPP (közvetlen gyalogsági támogató) és a DPP (távolsági gyalogsági támogató) nehéz harckocsik kifejlesztéséhez. Az európai hadseregek többségében a páncélos erők fejlesztése lassú ütemben haladt a háború közeledtével. Ezzel szemben a sztálini Szovjetunió példátlan méretű fegyverkezést hajtott végre az 1920-as és 1930-as években, létrehozva számos harckocsitípust, melyek alkalmazása és folyamatos fejlesztése a II. világháború néhány kiváló szovjet harckocsijának alapját képezte, mint a T-34-es és a KV-1-es.
Típusimertető A BT 1 könnyű harckocsi Ez az 1932-ben kifejlesztett típus a T3-as másolata lehetett beleértve a 350LE teljesítményű V-12-es Liberty benzinmotort is amellyel lánctalpon 65 kerekes üzemmódban pedig 105km/h maximális sebességre volt képes.Néhányan azt hangsúlyozzák hogy a BT-1 az eredeti Christie-féle járművek jelölése volt.A három fő kezelőszemélyzettel rendelkező 10200kg tömegű harckocsi hossza 5,49 szélessége 2,23 magassága pedig 1,92m volt.Páncélvastagsága 6 és 13mm között változott.A harckocsit két géppuskával fegyverezték fel.A harkovi mozdonygyár csak néhány példányt készített a típusból hogy kiértékelhessék az eredeti terveket. BT 2 könnyű harckocsi
A BT-1 es törzsét felhasználva a szovjet mérnökök egy M130-as 37mm-es löveget és egy párhuzamosított 7,62mm-es DT géppuskát építettek a harckocsiba.A löveg lőszerjavadalmazása 96 a géppuskáé pedig 4000 lövedék volt.A harckocsit 1932-ben állították szolgálatba és néhány példány még 1941-ben is a harckocsihadosztályok állományában volt.Az erősebb fegyverzet miatt s jármű tömege elérte a 11 t-t de minden más téren a BT-1-hez hasonlított.A BT-2es országúton 110 terepen pedig 50 km/h legnagyobb sebességet ért el.Hatótávolsága országúton 300km volt.A meghajtó lánckerekek hátul kaptak helyet és kerekes üzemmódban egy láncáttétel a leghátsó futógörögőket hajtották.A járművet kuplung és fék segítségével lehetett kormányozni de rendelkezett mechanikus fékekkel is.A BT-2-es három DT géppuskával ellátott változata nem volt túl népszerű kezelői között. BT-3-as és BT-4-es könnyű harckocsik A BT-3-as a BT-1-es továbbfejlesztése volt a küllős futógörgőket felváltották a tömőr kivitelűek és a 37mm-es löveg helyére 45mm-est építettek be.A típusból mindössze néhány darabot készítettek majd a T-26-osokkal és a T-28-asokkal együtt hídrakó harckocsivá alakították át őket.Néhányban a főfegyverzet helyére lángszórót építettek.A BT-4-es a mintapéldányszintig jutott el egy iker DT géppuskát tartalmazó toronnyal szerelték fel.
BT-5 könnyű harckocsi
Ezt a harckocsit a Harkovban létrehozott új üzemben kezdték el gyártani 1932 végén.Ez atípus volt a szovjet harckocsi egységek alapvető típusa az 1930-as évek végén.A harckocsi személyzete három fő volt egy M1932-es 45mm-es harckocsilöveggel és párhuzamosított géppuskával fegyverezték fel.A 45mm-es löveghez 72-115 a géppuskához pedig 2394db lőszert vihetett magával.Megbízhatóbb motorral valamint jobb kémlelő nyílásokkal látták el.Az M5-ös V-12-es 350LE teljesítményű repülőgép motorral a BT-5-ös lánctalpon 65 kerekes üzemmódban pedig figyelemre méltó 112km/h sebességet ért el.A páncélvastagság 6 és 13mm között változott amelybe bele kell számolni a szegecselt homlokpáncélzatot is.A harckocsi tömege elérte az 11500kg-ot.A hossza és a szélessége megegyezett a BT-1-esével a magassága viszont elérte a 2,21m-t.Volt speciáli vizalatti átkelésre alkalmas (BT-5PKh),lángszórós,parancsnoki (BT-5V) és műszakimentő változata is.A lánctalpakra primitív karmokat szereltek hogy ezzel is megkönnyebítsék a havon vagy lágy talajon történő haladást. BT-7 könnyű harckocsi
Az 1934-1935-es Mandzsúriai harcok beigazolták hogy a szegecselt harckocsiszerkezet mennyire sebezhető így döntés született a hegesztett harckocsipáncélzat kialakításáról.A harcok tapasztalatait figyelembe véve született meg a BT család következő tagja a BT-7-es.Kúpos toronnyal és vastagabb páncélzattal látták el megnövelték az üzemanyagtartályt és a lőszerkapacitást a torony hátsó részébe gömbcsuklós géppuskát építettek és erősebb erőátviteli rendszert is kapott.A löveget az M1935-ös 45mm-es változatra cserélték amelyhez már 146db lőszert lehetett berakni.A BT-7 késöbbi változatait már iker periszkoppal látták el.A BT-7-esbe az új 500LE-s M17-TV-12-es motort szerelték.Ez az eredetileg repülőgépmotornak tervezett német BMW motor másolatának tekinthető amellyel a harckocsi úton 72 terepen pedig 50km/h legnagyobb sebességet ért el.Hatótávolsága úton 430km volt.A jármű tömege megközelítette a 14 t-t.A páncélvastagság 6-22mm között változott.1939-ben ez volt a szovjet harckocsi alakulatok legfőbb fegyvere.Változatai között volt lángszórós (OP-7 néven), parancsnoki (BT-7TU) és közeltámogató (BT-7A ) variáns is.Utóbbi tornyát megnövelték és egy 76,2mm-es tarackot és két DT géppuskát építtek be.Ezt a típust főként a lovasegységek támogatására szánták.
T-26 könnyű harckocsi
|
